Jenő félelmeit, belső vívódásait, szerelme, Rideghváry és anyja akarata közötti őrlődését - amely a regény-időben egymásután következik-, most megpróbáljuk egy jelenetbe tömörítve előadni. Bemutatunk így egy időkezelést, amely csak a színpadon lehetséges. A kérdő mondatok sorozata, a belső kérdések kívülre kerülnek, színészek személyesítik meg azokat. Mint egy bálban, úgy táncoltatják Jenőt. Természetesen ezt a technikát is ismertetjük a színészeknek adott instrukció formájában. Aztán a Plankenhorstéknál történő jelenet, a Rideghváryval való megegyezés, Baradlayné megérkezése. Mindez megütköztetve, egy időben, mintha Jenő döntésének pillanatát látnánk kifeszítve. (Persze ez a magyarázó mondat is elhangzik. ) Ha az olvasó egy fejezet végére ér, képzeletében ugyanez zajlik le. Emlékszünk rá, milyen egy drámai fordulat a regényben, és most látjuk, milyen a színpadon. Négy ilyen, tíz perc körüli blokk vezet majd végig a regényen, illetve Jókai mesélő technikáin, bizonyítva azok drámaiságát.
A kőszívű ember fiai
Rendkívül sokrétű az ellenség tábora is, a sznob bécsi arisztokrácia tagjai, aulikus (a bécsi udvar politikáját támogató) magyar hivatalnokok, az áruló jegyző reálisan megrajzolt figurák, de a Plankenhorst-ház két nőtagjának mértéktelenül felnagyított démoni szerepe romantikus túlzás. Romantika és realitás sajátosan egyesül a jellemek rajzában. A mű mondanivalójában is kicsendül bizonyos kettősség, de az író őszinte hite a haladásban, hazaszeretete és kiváló tehetsége így is remekművet teremtett.
Richárd a Palvicz Ottónak tett esküjéhez híven felkutatta annak félelmetes körülmények között ("meghalató intézetben") sínylődő fiát. Palvicz Károlykát a saját gyermekeivel együtt nevelte, bár a mostohafiától ezért csak hálátlanságot kapott viszonzásul. Jelleme Férfias, makulátlanul becsületes, büszke, lovagias, egyenes, szókimondó. Az apja azt akarta, hogy a bécsi udvar konzervatív politikáját támogató főnemes (aulikus)[1] legyen belőle. Kezdetben a forradalommal sem rokonszenvezett, nem politikus alkat, hanem igazi katona, akit a császárnak tett esküjén és a feletteseitől kapott parancson kívül a lelkiismerete irányított. Az édesanyját rajongva szerette, felnőtt férfiként is hallgatott a szavára. A huszárjait megbecsülte, parancsnokként kiállt értük. Az egyszerű közkatonák és Ödön bátyjának példája ébresztette rá arra, hogy hol a helye. Huszárszázadát kalandos és veszélyekkel teli úton hazavezette Magyarországra. Bátran és önfeláldozóan harcolt a szabadságharcban, ahol a tavaszi hadjárat több ütközetében is részt vett.
Kalandos úton, de végül eljutnak Richárd huszárjaihoz. Richárdot komoly kétségek gyötrik, mert emberi mindig becsempészik asztalára a magyar újságokat, amik arról írnak, hogy a császári csapatok milyen túlkapásokat követnek el Magyarországon. Richárd ezeket nem akarja elhinni, ő hű akar maradni a császárnak tett esküjéhez. Ezt az álláspontot változtatja meg Baradlayné érkezése, aki megerősíti, hogy az újságok igazat írnak, Richárdra és embereire Magyarországon van szükség, a magyar szabadság védelme érdekében. Richárd megfogadja anyjának, hogy azonnal indul haza, ezt Pál úr és emberei is örömmel fogadják, azonnal nyergelnek és készülnek az indulásra. Baradlayné és Edit Richárd akarata ellenére visszatérnek Bécsbe. Baradlayné azért, mert van még egy fia (Jenő) a városban, akivel beszélni akar, Edit pedig azért, mert ha nem ér vissza időben a kolostorba, akkor a Plankenhorst hölgyek megsejthetik, hogy ő felkereste Richárdot. Richárd tehát hazaindul Magyarországra, a három nő pedig megpróbál újra átjutni az ostromzáron, vissza, Bécsbe.
Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük. Előjegyzem
Látható és érzékelhető lesz, hogyan kezeli az időt, hogyan jeleníti meg a szereplők belső világát a cselekvés pillanataiban. Játszunk, tehát nem kell egy stílushoz kötődnünk, minden narrációs és drámai forma megengedett. Sőt, ez a sokszínűség ad majd ízelítőt, hányféleképpen közelíthetünk meg egy olvasott anyagot. Csak a játékszabályok folyamatos ismertetése fontos. Kell tehát egy játékvezető, aki folyamatosan kommunikál a nézőkkel: párbeszédet tart fenn velük. Aki minden kiragadott jelenetet úgy vezet fel, hogy annak működése érthető legyen. Akár bele is szólhat. Nem állítjuk meg a zsebórát, csak leszedjük a hátlapját, hogy betekintést nyerjünk a szerkezetbe. Véleményem szerint ez nem árt a színpadi illúziónak, csak izgalmasabbá teszi azt. Egy példa: a játék itt Az a harmadik című fejezetre épül. A játékmester a legszükségesebb kérdéseket tisztázva felvezeti, hol tart most a történet. Aztán instruálni kezdi a színészeket. Kiosztja a szerepeket. Elmondja, hogy most egy játék következik az idővel.
Jókai Mór A kőszívű ember fiai - YouTube