A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) tünetei folyamatosan változnak. A nyugodtabb, kevés tünetet okozó időszakoktól és súlyos panaszokat okozó, gyakran kórházi ápolást igénylő időszakokig széles a paletta. Ez utóbbi, súlyos szakaszt "COPD fellángolás" -nak nevezik. A tünetek rövid idő alatt romlanak, a légszomj, a ziháló, kapkodó légzés és a rohamokban jelentkező köhögés jelzi a súlyosbodást. Azonnali és hatékony kezelés nélkül szükségessé tehetik a sürgősségi ellátást, kórházi ápolást is. A COPD fellángolás jelentősége A COPD fellángolás ijesztő és a kínzó lehet. Bár egy-egy fellángolást "lábon kihordhatsz", de minél többször jelentkezik, annál valószínűbb, hogy kórházi kezelésre lesz szükséged. Ezért aztán érdemes megtanulnod, hogy milyen tünetek azok, melyek előrejelzik a COPD fellángolás közeledését és még fontosabb, hogyan tudod megakadályozni a "kitörést" és elkerülni a kórházba kerülést. COPD súlyosbodását jelző tünetek A COPD súlyosbodása során a légutak állapota és a tüdő funkciók gyorsan és drámaian változnak.
A szédülés hátterében állhat az idegrendszer betegsége vagy sérülése, mint például agyrázkódás, tumor, agyhártyagyulladás és egyéb kórképek. Szív-, keringésrendszeri problémák, mérgezések, anyagcserezavarok és hiányállapotok, mint például a diabetes, alacsony vércukorszint és hormonzavar tünete is lehet szédülés. A vestibuláris vagyis egyensúlyi rendszer zavarából eredő egyik leggyakrabb kórkép a belső fül megbetegedésével járó Meniere betegség. A rohamok általában féloldali fülzúgással, füldugulás-érzéssel, hallásromlással, heves forgó szédüléssel, és hányingerrel járnak és pár órán át tartanak. A benignus paroxizmális pozicionális vertigo (BPPV) is gyakran előforduló szédülést okozó egyensúlyi rendszert érintő betegség. A BPPV esetében a szédülést a fej helyzetének megváltoztatása váltja ki. Lefekvés, ágyban fordulás, felkelés, fej hátrahajtása a jellegzetes provokáló mozdulat. Szédülést okozhat az vertebrobasilaris inszufficiencia (VBI). Az agyi artériás keringést részben a kétoldali belső feji verőér (arteria carotis interna) és a kétoldali gerinc menti verőér (arteria vertebralis) látja el.
Vesztibuláris neuritis A betegség állandó, heves forgó szédüléssel jár, hányinger, járás- és állásbizonytalanság, elesés kíséretében. A fej és a test helyzetének mozgatása fokozza a panaszokat, így a betegek törekednek a mozdulatlan testhelyzetre. Az állandó szédülés néhány hét után megszűnik ugyan, de kezeletlensége esetén később gyakran jelentkezik újta gyors mozgásoknál. Jóindulatú helyzeti szédülés (BPPV) Jellemző az effajta szédülés érzetre a fej mozgatása kapcsán fellépő, mindig egy percnél rövidebb ideig tartó, de heves forgó-szédülés. Ez a leggyakoribb szédülésforma, ami bármilyen életkorban előfordulhat. A rohamok kezeletlenül akár több héten át előfordulhatnak, majd megszűnhetnek, de szinte mindig újra előjönnek hetek-hónapok múlva. A vertigo, körkörös szédülések oka a belsőfül folyadékterében szabadon elmozduló kristályok, amik az egyensúlyozó-rendszer rendellenes ingerlését okozzák, ami rövid, átmeneti forgó szédüléses rohamokkal jár. A szédülést a fej-, vagy a testhelyzet-változtatása váltja ki, például reggeli szédülés formájában az ágyban felüléskor vagy megforduláskor.
Ezek az anyagok nagy valószínűséggel a kiváltó okai a szédülésnek Igyon legalább naponta 8 pohár vizet, aludjon legalább 7 órát és kerülje a stresszes helyzeteket Étkezzen kiegyensúlyozottabban, vegye fel a zöldségeket, gyümölcsöket és könnyen emészthető fehérjetartalmú ételeket az étrendjébe Ha azt gyanítja, hogy a szédülés okai között valamely gyógyszer mellékhatásaként jelentkezik, konzultájon háziorvosával az adagolás mennyiségét illetően, illetve kérje alternatív gyógyszer felírását. Pihenjen hűvös helyen és igyon sok folyadékot, ha a szédülést dehidratáció, vagy magas környezeti hőmérséklet okozza Ha aggódik a szédülés gyakorisága miatt, keresse fel orvosát és beszélje meg vele a lehetséges további kezeléseket Összefoglalás a szédüléssel kapcsolatban A szédülés legtöbb esetben abbamarad, miután a mögöttes okot megfelelően kezelik. Némely esetben viszont a szédülés egy komolyabb egészségügyi probléma jele lehet. A szédülés további problémát okozhat abban az esetben, ha az egyensúly elvesztését vagy szédülést okoz.
Semmilyen intézkedés nem fogja megakadályozni a Meniere-betegséget, ám megelőző intézkedéseket tehet a támadások és a támadások következményeinek elkerülésére vagy minimalizálására. Csökkentse a sót az étrendben. Ne cigarettázz. Kerülje az alkohol és a koffein használatát Kerülje a hangos zajokat. Kezelje a stresszt. Vigyázzon otthon és a munkahelyén, hogy szédülve elkerülje az esést vagy a balesetet. Mi a Meniere-betegség prognózisa? A legtöbb ember a táplálkozás és az életmód módosítása és az orvos által előírt orvosi terv alapján kezelheti tüneteit. Alapos értékeléssel és motivációval gyakran ellenőrizheti a támadásokat. Rendszeresen alapos figyelemmel kell kísérni az alapellátást kezelő orvosát és minden tanácsadót, hogy figyelemmel kísérjék a tüneteket, az előrehaladást és a terápiát a betegség folyamata során. Az embereknek csak csekély része igényel sebészi eljárást a rohamok ellenőrzése érdekében. A fül, az orr és a torok szakorvosának alapos vizsgálatát kell fontolóra venni, ha az orvosi kezelés sikertelen.
A belsőfül érelmeszesedéses elváltozásai A belső fül érrendszerének organikus ártalma kíséretében a szöveti táplálkozászavar következtében degeneratív atrófiás elváltozások alakulhatnak ki a csiga és az ívjáratok idegvégződéseiben. A megbetegedést klinikailag fülzúgás, fülcsengés, fülsípolás, fülbúgás, fülciripelés, enyhe szédülés és halláscsökkenés jellemzi. A fülzúgás és szédülés nem állandó, különösen a reggeli órákban kifejezettebb. A nagyothallás általában nem nagyfokú. A belsőfül keringési zavara kapcsán, ritka kivételképpen váratlan süketség, (hirtelen halláscsökkenés) alakulhat ki szédüléssel, hányingerrel, hányással és egyensúlyzavarral. A hirtelen heveny belsőfül megbetegedés kórbonctani alapja a labyrinth ereinek vérzése vagy rögösödése, trombózisa lehet. A belsőfül érelmeszesedési zavarának kórisméje és felismerése Ha a nagyothallásnak a kórelőzményben más fülészeti ok nem deríthető ki, és a tipikus halláscsökkenés érelmeszesedés, vagy magas vérnyomás kíséretében lép fel, akkor ezek a körülmények megkönnyítik a belsőfülbetegség felismerését.